Kezdjük két alapvetéssel a nyelvérzékkel kapcsolatban:
1, Sokan az egészet csak amolyan népi hiedelemnek tekintik, ellenben ha nem is könnyű meghatározni és mérni, igenis létezik ‘nyelvérzék’!
2, Olyan nincs, hogy valakinek ‘nincs nyelvérzéke’ – vagyis ezzel ne próbáld megmagyarázni, hogy miért nem tanultál még meg tisztességesen egy idegen nyelvet sem!
Ha jó a nyelvérzéked, nyilván gyorsabb és könnyedébb lesz az idegen nyelvek elsajátítása, ha pedig kevésbé jó, akkor pedig lassabb és izzadósabb lesz a nyelvtanulás.
Akkor nézzük először, mint mond a szakirodalom:
A nyelvérzék nem egyetlen, egységes képesség, hanem több, egymástól független képességből tevődik össze, és nagyon ritka, hogy valaki egyformán tehetséges minden egyes készségben. A klasszikus nyelvérzékmérő tesztek a következőket négy területet mérik:
- A nyelvérzék egyik eleme a hallással és a memóriával függ össze, ez az ún. fonetikai kódolási képesség. Ez azt jelenti, hogy mennyire vagyunk képesek az írott betű és a kiejtett hangok közötti összefüggéseket átlátni és alkalmazni (például hogy az 'sh' betűkapcsolatot az angolban 's' hangnak ejtjük).
- A nyelvtani érzékenység segítségével ismerjük fel a szavak mondatban betöltött nyelvtani szerepét. Ezt a készséget anyanyelvi példákkal mérik: kapunk egy mondatot, amelyben dőlt betűvel szerepel egy szókapcsolat, mondjuk: Tegnap Brad Pitt mellett ültem a 7-es buszon, majd ki kell találnunk, hogy egy másik mondatban melyik szó tölti be vajon ugyanazt a szerepet. A macskám minden szerdán a kádban alszik.
- Az induktív nyelvtanulási képesség azt jelenti, hogy ki tudjuk-e következtetni a szavak mondatbeli szerepe és felépítése közötti összefüggéseket. Például ha tudjuk, hogy egy adott nyelven dant = ház, dantim = házban, és hogy gup = pohár, vajon hogy lehet az, hogy pohárban? dantim, dant, gup, netalán gupim?
- Az asszociatív memória jelenti a szótanulási készséget. Ez egészen speciális készség, nem függ össze például azzal, hogy képtelenek vagyunk megjegyezni a barátnőnk telefonszámát vagy az anyósunk születésnapját.
Aki ezek után saját nyelvérzékét szeretné megmérni: Ottó István John Carroll eredményeit felhasználva állította össze a MENYÉT-et (Magyar Egységes Nyelvérzékmérő Teszt), melynek segítségével ezeket a készségeket mérni lehet. Teljes változata (Ottó István: Magyar Egységes Nyelvérzékmérő-teszt, Mottó-Logic Bt., Kaposvár, 2002) talán ott lapul valamelyik egyetemi könyvtár polcán, egyéb "komoly" nyelvérzékmérő teszt magyarul egyelőre nem elérhető. Online megtalálható ugyan az Oxford University angol nyelvű nyelvérzékmérő-tesztje, de itt sajnos nincsenek megoldások, és a teszt nem méri a fonetikai kódolási képességet, amelyhez nyilvánvalóan hanganyag kell.
Hogy a nyelvérzék valójában mennyire bonyolult fogalom, abból is látszik, hogy az elmúlt néhány évben a kutatók belátták: a nyelvelsajátítás sebessége nem csak a fenti készségektől, hanem a kreativitástól és a mindennapi kommunikációs képességektől is függ.
Sőt, ennél tovább is mennénk: a nyelvérzéked nem veled született, állandó képesség, hanem folyamatosan fejleszthető! Az asszociatív memória például, ami a szavak hosszú távú megjegyzéséhez kell, egészen látványosan fejleszthető (ezekről a módszerekről később írunk).
Kifejezetten a nyelvtanulók számára készült a Kádban próbáltad már? Működő memóriatechnikák nyelvtanulóknak című könyv, mely nemcsak azonnal alkalmazható tanulási technikákat mutat be, hanem bebizonyítja azt is, hogy a tanulás igenis lehet szórakoztató.